A kézhez szoktatás egy hosszú folyamat és erősen egyed függő.
Vannak olyan kis szemforgatók akik az első pillanattól kezdve szinte kezesbárányok és vannak olyanok is akik sose lesznek azok.
Először is tisztáznunk kell magunkban, hogy itt egy hüllőről van szó és nem egy kutyáról vagy macskáról. Náluk a tanulás egy jóval hosszabb folyamat.
Másodjára vannak alaptermészeti faji adottságok, különbségek is! Például egy párduc kaméleon alaptermészete jóval barátságosabb egy sisakosétól. Tudnunk kell, hogy a kaméleon teratórium védő állat, ezért kell neki egy biztos hely, ahol senki nem piszkálja, ami egyedül az ő fenségterülete.
Harmadszor tudomásul kell vennünk, hogy ez az állat nem szereti a simogatást, babusgatást, törölközőben alvást stb. Ha ilyesmire vágysz, akkor rossz állatot vettél és inkább az állat érdekében vidd is vissza ahonnan hoztad.
Mindenesetre a tanulás, szelidités folyamata minden állatnál ugyanaz. A legegyszerűbb és legcélravezetőbb megoldás az mindig a kaja.
Kezdjük az elején: alap gondolat, hogy új fiatal állatot vittél haza és őt szeretnéd kézhez szoktatni. Gondolom ezt előtte már elolvastad:
Ha ezen túl vagyunk és eltelt az aklimatizációs idő, akkor nekiláthatunk a kézhez szoktatáshoz. A lényeg, hogy türelemmel kell lennünk irányába. Mindig lassú, óvatos mozdulatokkal közelítsünk kezünkkel az állatunk felé. Sose felülről és hátulról!!! Mindig elölről és alulról nyúljunk hozza. A legcélszerűbb ha kézből etetjük, itatjuk. Előbb-utóbb megtanulja, hogy ha jön az ember az kaját jelent! Amúgyis sokkal jobb a kézből etetés, mert akkor megvan a személyes kontakt es ilyenkor folyamatos kontroll alatt tudjuk tartani állatunk fogyasztását és így a fejlődését is. Mindig tudjunk neki valami jóval szolgálni, hogy pozitív élményei legyenek rólunk. Ilyen lehet a terráriumom kívüli élet is! Ami nem azt jelenti, hogy egész nap kint legyen az állat és azt sem, hogy ide-oda hurcolásszuk és pár perceket tolt itt-ott. Pár órára nyugodtan magára lehet hagyni egy magas benti növényen persze felügyelet mellett mert hamar megtudnak ám lepni. A kinti rohangálás is csak adott körülmények között történjen. Lehetőleg meleg szoba, huzatmentes és semmi olyan ne legyen körülötte, ami kárt tud okozni benne. pl akvárium közelsége, éles tárgyak stb. Nyáron, a kinti napozás is egy nagyon jó élmény! Nade a napi rutint képező tevékenység az az etetés! Mindig kézből kínáljuk vagy maximum etetős tálkából, de azt is kézből. Nem baj ha először nem veszi el kézből és nem veszi el a tálból sem. Ha nem meri akkor arra a napra lemondott az ételről. Másnap újra próbálkozhatunk. A nagy kedvenc szinte minden kaméleonnal az a viaszmoly lárva! Ezért még a legmogorvább kaméleon is csodákra képes. Fontos, hogy tartsuk a napi kontaktot és ne legyünk vele erőszakosak, ne hagyjunk benne rossz élményt. Nekünk kell türelmesebbnek és okosabbnak lenni! Akár fél év barátkozásba is beletelhet mire állatunk mar az ajtónyitás követően kirohan a kezünkre. Türelemmel sokmindent elérhetünk!
A párduckaméleon (Furcifer pardalis)Fő élőhelye Madagaszkár, de Reunion és Mauritius szigetén is honos. a hímek szinezete alapján különböző színű típusokat különböztetünk meg, melyek az alábbiak:
Ambanja (Észak-Madagaszkárról, Ambanja város körzetéből, ezen belül van Ambanja Red – piros és Ambanja Blue – kék változat) Diego Suarez (Észak-Madagaszkárról)
Nosy Be Blue (Nosy Be szigetéről, kék színű változat)
Red (Piros) változat Maroantsetra környékéről.
Létezik még a zöldes Tamatave vagy a zöld és narancsszínű Sambava és a rózsaszín Ankaramy változat is.
A hímek 52 cm, a nőstények 35 cm körüli testhosszúságúak. A hímek ragyogó és változatos színezetével ellentétben a nőstények többnyire egyszerűbb, barna alapon narancs-barack mintásak. A nosy be változat nőstényein kék területek is megjelennek. A fiatal állatok 6 hónapos korukig barnás, szürkés színezetűek.
A pardalis az egyik leggyakrabban tartott fajok egyike. Kezdőknek is ajánlható. Viszonylag igénytelen és gyönyörű színezetű, nagytestű faj. Fogságban a hímek kb. 4, a nőstények 3 évig élnek, de leírtak már 8 éves hímet is. A nőstények a tojásrakások számától függően nem élnek meg ekkora életkort. Természetes élőhelyükön a különböző természetes ellenségek és betegségek folytán általában már 3 éves koruk előtt elpusztulnak.
A TERRÁRIUM
Az előző részekben ismertetettek birtokában a pardalisok sem tarthatók együtt. A kifejlett hímet legalább 50cm x 50cm x 120cm méretű, a kaméleonok tartásához használt inkább magas terráriumban tartsuk. A nőstényeknek legalább 40cm x 50cm x 80cm méretű helyet biztosítsunk.
A nőstény terráriumának aljára legalább 20 cm vastag föld-tőzeg keveréket tegyünk tojásrakó helynek. Nagyon fontos a megfelelő szellőzés a gombák és baktériumok megtelepedésének elkerülése érdekében. Huzat azonban ne legyen! Célszerű a felső és a hátsó oldalon szellőzőnyílások kialakítása. Amerikában pl. a kaméleonokat ketrecekben tartják és nagyon jók a tapasztalatok.
A HŐMÉRSÉKLET ÉS A VÍZELLÁTÁS
A hőmérséklet pontos beállítása a kaméleonok jó közérzetének egyik feltétele. Ha a kaméleont nagyon alacsony hőmérsékleten tartjuk, akkor folyton a hőforrás (izzó) alatt tartózkodik, miközben teste sötétebb tónusúra változik. Ilyenkor az állat nem mozog és gyakran nem is eszik. A túl magas hőmérséklet szintén káros lehet. Ebben az esetben az állat feltűnően aktív, hiperaktív. A test világos tónusúra változik. A száj nyitva van, ezúton is hűtve az állatot. A párducoknak az ideális hőmérséklet 29.5 – 32°C nappalra, 22°C körüli éjszakai hőfokkal párosítva.
A pardalis a viszonylag magas páratartalmat kedveli, de folyamatos csepegtető itatásnál a kisebb páratartalmat is elviseli. Mivel a kaméleonok élőhelyükön a párás levegőből is vesznek fel folyadékot a napi 2-3-szori párásítás és az élő növények elengedhetetlenek. Főleg a fiatal állatok vízháztartása igényel nagy körültekintést. A párásítással 50-90%-os relatív páratartalmat biztosítsunk. A vízhiány számos vesebetegség, nyálkahártya és szemgyulladáshoz vezethet, tehát az itatásra nagyon figyeljünk oda.
A kaméleonok nappali állatok. A világítást legalább 11-12 órára állítsuk be. Jó szolgálatot tesznek a kapcsoló automaták. Célszerű a reggeli “ébresztőt” nap-kelte után tartani, hogy a természetes fény és a világítás bekapcsolása viszonylagos átmenettel történjen. Este a kaméleon 19.30 körül már elhelyezkedik éjszakára. Próbáljunk igazodni a “beépített” biológiai órához a stressz elkerülése érdekében.
ETETÉS, VITAMINELLÁTÁS
A pardalisokat a szokásos kaméleon eleségekkel etethetjük: tücsök, viaszmoly, gyászbogár-, rózsabogár lárva, légy, szopós egér, a frissen kikelt állatoknak muslinca, apró tücsök, molylepke adható. Az állatok táplálását a korhoz és a mérethez kell igazítani. A fiatal állatoknak – gyors fejlődésük miatt – ad libitum (mindig legyen előtte) adjunk eleséget.
Ügyeljünk a táplálék jóltápláltságára és vitaminozására. Az előző részekben ismertetett A, D3 vitaminozás a pardalisnál is használható. A kifejlett állatokat naponta/kétnaponta etessük. A nőstényeket pároztatás előtt célszerű “feltuningolni”, felkészíteni a tojásképzésre megfelelő mennyiségű és minőségű eleséggel. Hasonlóan kell figyelni a tojását lerakott, kimerült nőstény víz és táplálék ellátására. A pardalisok a természetben is meglövik a kisebb hüllőket, kétéltűeket így, ha módunkban áll ezzel is kiegészíthetjük étrendjüket. Más kisebb hüllőket, kétéltűeket (anolisok, gekkok) ezért ne tartsunk a pardalissal együtt, mert esetleg “eltűnhetnek”.
TENYÉSZTÉS
Mielőtt a pardalisokat tenyésztésbe fognánk győződjünk meg arról, hogy különnemű egyedekkel rendelkezünk-e. A kifejlett hímek jóval nagyobb mérete, színezete és vastag faroktöve biztos ivari dimorfizmus, így felnőtt korban a nemek jól elkülöníthetők. A pardalisok 6 hónapos korukra válnak ivaréretté, de tenyészérettségüket csak 1 éves korukra érik el. A fiatalon tenyésztésbe vont nőstények hamar elpusztulnak.
A nőstény terráriumában legalább 20cm vastagságban legyen tojásrakó közeg, föld, melyeket száraz levelekkel fedve tehetünk még vonzóbbá hímkaméleonunk “szíve választottjának”. Ha megfelelő időpontban szeretnénk állatainkat párosítani, akkor elég a nőstény reakcióit figyelni. A párzásra kész nőstény viselkedése gyökeresen megváltozik, kevésbé agresszív. Ilyenkor próbáljuk egy megfelelően nagy, mászóágakkal teli terráriumba helyezni a hímmel együtt. Amikor a hím észreveszi a nőstényt színei ragyogóbbak lesznek, oldalát mutatja a nősténynek, majd fejbólogatások közben megindul felé. Ha a nőstény nem párzásra kész , akkor száját kitátva fenyegetően fújtat a hím felé. Ilyenkor azonnal vegyük ki a nőstényt és próbáljuk meg néhány nappal később összerakni őket. A természetben a párzást az évszakok, azaz az eső mennyisége szabályozza. Egy kis mestreséges szárazabb évszak utáni bő víz és táplálék biztosan eredményesebb párzást eredményez.
Ha a nőstény párzásra kész, akkor a hím az udvarlást követően utoléri, rámászik. A párzás kb. 10 percig is eltarthat. A nőstény a párzás után még kb. 3 napig marad fogadóképes. Utána agresszívvé válik. Jobb, ha a párzáskor jelen vagyunk az esetleges harcok megelőzése végett. A párzást követő 31-45. napon a nőstény méretétől és korától függően 10-46 db tojást rak az általa ásott üregbe. Ásás közben ne zavarjuk meg a nőstényt. Lehet, hogy teljesen el is tűnik az üregben. A nőstény a üreget a tojásrakás után befedi. A tojásokat célszerű azonnal kivenni és keltetőbe helyezni. A tojásokat 22-28°C-on nagyon enyhén nedves vermikulitban vagy perlitben, de magas páratartalmú (70-100%) levegővel keltessük. Vigyázzunk, hogy kondenzvíz ne érje a tojásokat! A tojásokat minden nap ellenőrizzük és a penészeseket vagy teljesen beesetteket távolítsuk el. A kisebb horpadások, színesedések nem jelentik feltétlenül a tojás megromlását. A kelés a hőmérséklet függvényében tojásrakást követő 159-323. napon várható.
A kicsiket az első két hónapban a kifejlettebbeknél valamivel alacsonyabb hőmérsékleten (25°C), külön-külön kis, lehetőleg aljzat nélküli terráriumban tartsuk. A aljzat nélküli helyen könnyebben megfigyelhetjük az állat székletét, táplálkozását. A megfelelő nagyságú mászóágakat itt se felejtsük el. 1 hónaqpos p. A kicsiknek naponta 3 alkalommal párásítsuk, mivel hamar dehidratálódnak. Naponta kétszer etessük őket hetes tücsökkel, muslincával, kis legyekkel, melyeket gazdagon vitaminozzunk. A kicsiket is napoztathatjuk, de vigyázzunk, hogy erős, közvetlen napon sokáig ne legyenek.
Legfontosabb, hogy ne piszkáljuk! Tudom, nehéz megállni a dolgot, mert annyira aranyosak és úgy érezzük, hogy muszáj kicsit kézbe venni azt a kis cukiságot, de jobb neki ha megszokja az új helyét előbb. Babusgatni még bőven lesz időnk, ha megfelelő körülményeket tudunk Neki biztosítani.
Tehát kezdjük az elején!
Gondos gazdi lévén gondolom mindenki jóelőre informálódott a kiválasztott állat szükségleteiről és felkészült a fogadására. Azonban ami sajnos kevés helyen van leírva az az, hogy eleve próbáljuk meg a legstresszmentesebben megoldani a kamink utazását. Nem vesszük ki a dobozból hazafele az autóban, nem tesszük ki a huzatnak sem, nem ingereljük feleslegesen. Lehetőleg jól szellőző és sötét helyen szállítsuk. Jobbára így aludni fog a dobozban. Minél előbb és minél alaposabban próbáljuk meg megitatni a kis szemforgatónkat. Na persze nem erőszakkal!! Az utazás általában mindig stresszel jár, ez vezethet dehidratáltsághoz is. Jó ezt hamar orvosolni.
Még mielőtt elhelyeznénk az új otthonában ajánlott a fertőtlenités! Érdemes a terráriumot és az állatot is kezelni. Akkor is ha új a terrárium!! Itthon bármelyik patikában kapható hyperol tablettát javaslom. Ezt feloldjátok vízben és ezzel jó alaposan lespriccelitek a berendezett terráriumot akár a növényekkel együtt. Olvassátok el a mellékelt papirt és megfelelő higitású oldatot készitsetek a fertőtlenitésre. Fontos az alapos szellőztetés fertőtlenités után mert a felszabaduló gőzök, gázok irritálhatják kaméleonunk kis szemét.Mikor megszárad a terkó, a kamink testét is lefújjuk, ügyelve hogy a szemébe és a szájába ne kerüljön. Így már mehet is be szépen a helyére.
Az elkövetkezendő napokban, mint amivel kezdtem is a monológomat lehetőleg ne nagyon piszkáljuk, hadd szokja az új helyét. Előfordulhat, hogy újdonsült kedvencünk az első pár napban nem fog egyből enni, ilyenkor nem kell megijedni, ez természetes jelenség, új helyen van, új környezetben. Csak egy a lényeg: inni igyon rendesen! Idővel úgyis tanulunk az állat viselkedéséből és úgyis mutatja majd ha valami nem tetszik neki.
Biztositsunk neki nyugodt környezetet. Estére ha szüséges takarjuk le a terráriumot, ne zavarja őt a lakásban felvillanó fények. Használjunk időzitő kapcsolót a terrárium világitásához. Baromi jó kis beépitett biológiai órájuk van. Hamar megtanulják igy, hogy mikor kapcsol a villany és a lámpaoltás elött már menek is a kis alvós águkra.
Kamiknál ez a két(sisak) három(párduc) hónap igen kritikus. Illik megalapozni őket ez idő alatt a szaporítójuknak! Egyrészt nagyon érzékenyek ilyen zsengén a környezetváltozásra, másrészt igen apróka mivoltuk miatt nagyon hirtelen képes ingadozni a vízháztartásuk.
Néhány fokkal illik is őket alacsonyabb hőmérsékleten tartani a megszokottnál, és megoldani az elégséges vízfelvételt! Pl. amire nem biztos, hogy egy hobbytartó gondol. Ehhez képest sok esetben a néhány hetes állatot, a komplett felszereléssel kapásból 40w-os lámpával adják el. Gondoljunk bele! Egy négyhetes állatnak mekkora is a veséje? Korán kiadott állat, ha ki is bírja stresszt és nem kezd el aludni napközben, elég neki egy két napos gazdi számára észrevehetetlen szomjazás, spékelve magasabb hőmérséklettel és onnantól vese\máj\ és\vagy petefészek beteg állatról beszélünk… Ami rendszerint ivarérés és az azt követő egy évben jön majd elő, kinek hogyan, gazditól, állattól függően… Lehet, hogy az egészséges állat egy éjszaka alatt elpusztul (ilyen is történt a környezetemben), vagy csak begyullad valamije, köszvényes lesz, megfelelő környezet ellenére is nehézkes tojásrakás, örökös egészség problémák stb. Hat-nyolc hónapos korig, igen körültekintően kell(ene) bánni a kaméleonokkal. Ivarérésig rengeteget képesek enni, hirtelen nőnek, akár duplázhatják is a súlyukat egy hónap alatt… A gazdik nagy része eleve rosszul és sokat etet. A jó vitamint is rosszul adagolják, pláne a gyengébb minőségűt. Ivás fontosságáról ne beszéljünk most. UVB&Ca&D3vitamin háromszöget, kapcsolódásukat is meg kéne érteni mielőtt kaméleontartásban gondolkodunk. Ha sokat esznek, a fehérjétől gyorsan nőnek, hajtva van az állat, nem arányosan fejlődnek. Az ásványanyagok kifejezetten lassan szívódnak fel, ha sokat kapnak belőle akkor is. Legfeljebb emésztetlenül távozik. Hiánybetegség alakul ki: Föld, fakéreg evés, jó esetben csak nyelv kilövésének a problémája, rossz esetben totális angolkór. A sisakos kaméleonok nyomott ára, zabára való hajlamuk, gyors növekedésük, sokszor antiszociális természetük, zavaros, tömeges hobby szaporulatuk, ezáltal megkérdőjelezhető genetikai állományuk miatt PONT nem a kezdőknek való kaméleon! Párduc kaméleon ennél jóval egyszerűbb, egyrészt 90%, hogy ha túl fiatalon hozod el, a stressz következménye képen, nappal is alszik, nem eszik, szép lassan elpusztul. Tehát meglehetősen kicsi az esély felnevelni, egy vesebajjal küszködő párduc kaméleont. Túletetni is nehezebb őket, nem fogadnak el annyit. Ezáltal visszafogottabban nőnek, néhány hónaposan kezessé válnak, hamar megszokják és elfogadják a vizet pipettából, fecskendőből stb.. Ezeket nem én találtam ki, hanem néhány éve az első, két hónaposnak hazudott, gyűszűnyi méretű döglött párduckaméleonommal kb. három órát ültem az Exo-Pet rendelőjében, ahol szabályszerűen megfenyítettek, hogy miért veszek ekkora kaméleont.
Kaméleonok a szabadban és a flexárium
Szerző: Széll Tamás
A kaméleonokat, ha csak tehetjük, napoztassuk, tartsuk kint a szabadban levegőn akár éjszakára is! Annyi időt töltsenek a szabadban, amennyit csak lehetséges! Sőt, tovább megyek. Ha kaméleon gazdik lettünk és megtanultunk mindent, hogy boldog, hosszú életű kisállatunk legyen, kötelességünk gondoskodni minden évben a tőlünk telhető maximális időt biztosítani nekik a napon. Ha a napozás csupán heti néhány órácskára korlátozódik, már akkor is rengeteget tettünk, az egészségükért, közérzetükért!
Mikor napoztassuk a kaméleont?
Nagyjából áprilistól egészen októberig, ha a nappali hőmérséklet tartósan 20-23fok felett van, biztonságosan kivihetjük az állatot. Ne féljünk, közvetlen napon mindig jó pár fokkal melegebb van, továbbá a kaméleonok akkumlátor módjára tudnak ezen felül is melegedni, tehát simán elérik az üzemhőmérsékletüket.
A napozáson túl, kint lehet tartani a kaméleonokat a szabadban?
Amennyiben a nappali és velük együtt az éjszakai hőmérséklet is optimális, abszolút! Ha van, amit az alapdolgokon kívül tehetünk a hosszú életű, egészséges állat érdekében, az az, hogy a lehető legtöbb időt „táboroztatjuk” a szabadlevegőn kedvencünket!
Ha nappali hőmérséklet tartósan 24-35 fok között van, a hajnali lehűlés pedig nem esik 15-16 fok alá, a kaméleonoknak kint a helyük a szabadban!(sisakos kaméleonok hőmérséklet toleranciája még szélsőségesebb)
Fontos, hogy a tavasz beköszöntével szoktassuk az állatot a kinti léthez. Először csak egy-két órával kezdjük a napon, majd az idő előrehaladtával és a nappali hőmérséklet fokozatos emelkedésével nyújtsuk ki az idejüket.
Nagyjából május végétől egészen szeptemberig alkalmassá válik az éjszakai hőmérséklet is, hogy kamink kint aludhasson.
Fontos, hogy állatunkat szoktassuk! Pláne a fiatal, első nyarát kint töltő állatot kell fokozatosan kiszoktatni.
Ha kellő időt adunk nekik és már néhány alkalommal kint töltötték az éjszakát, semmi bajuk sem lesz, még ha 10fokig is esik a hőmérséklet!
Legyünk azonban résen és figyeljük a várható időjárást, kövessük az évszakokat!
Kora tavasz, késő ősz, csak nappali kint tartózkodást tesz lehetővé. A július-augusztus közötti 40fokot meghaladó kánikula sem alkalmas nekik, ilyenkor bent a helyük, vagy abszolút árnyékban!
Hiába melegkedvelő állat, a túl meleggel nem tudnak mit kezdeni, továbbá nehezen is tudják hűteni magukat.
Fordított a helyzet ha pl. napokig borult, esős az idő, esik a hőmérséklet. Ilyenkor szintén költöztessük vissza a benti helyükre. Ha egyszer-egyszer éri egy kis eső, zápor kutyabajuk sem lesz, de a több napos esőnek, ha napközben nem tudnak felmelegedni, könnyen megfázás lehet a vége.
Miért jó ez az állatnak?
Mert hiába biztosítjuk számukra a legkiválóbb UVB izzót, a legmagasabb minőségű vitamint és kalciumot, a legkövérebb, legfinomabb, legváltozatosabb táplálékot, a legkiegyensúlyozottabb hőmérsékletű terráriumot, a természetes napfény UVB tartalma, és D vitamint serkentő hatása kenterbe ver mindent!! A nyáron folyamatosan napoztatott hüllők csontozata egy napon sem említhető az egész életüket terráriumban tartott egyedekéhez képest!
Továbbá fontosnak tartom a nappali meleg mellett az éjszakai lehűlést is. Erről kevés szó esik, de a természetes élőhelyükön is sokkal hűvösebb van éjjel, mint bent a szobában. A szélsőségesebb hőmérséklet között(nappal 23-35fok, éjjel akár 12-15) tartott állat immunrendszere, emésztése, fejlődése sokkal kiegyensúlyozottabb, egészségesebb. Sokkal szívósabbá, edzettebbé, ellenállóbbá válik az állat. Fontos, még egyszer megemlíteni, hogy fokozatosan szoktassuk ki az állatot!
További hasznos tényező, hogy állatunk megtanulja, megszokja a természeti viszonyokat: Szél, eső, idegen tárgyak, autok, repülők, rovarok, madarak, más állatok, több irányból érkező mozgás stb… Egyszóval számtalan olyan inger éri, ami a lakásban sosem. Tehát idegrendszerüknek is abszolút hasznos!
Mennyi idős korában mehet ki az állat először?
Jó ha életük első két-három hónapját védett körülmények között töltik, de én azt gondolom, hogy fiatal három hónapos állatot már kivihetjük, hat hónapos koruktól pedig akár kint is éjszakáztathatjuk őket.
Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?
Ha csak napoztatunk, lehet akár kézben, karon, miközben magunk is napozunk. Esetleg tegyük ki egy fára, bokorra, szőlőlugasra azonban legyünk résen és csak könnyen elérhető tereptárgyra tegyük ki az állatot, továbbá 100%-ban figyeljük! Egy szempillantás alatt képesek elérhetetlen magasságba-távolságba szökni, sőt akár örökre el is tudnak tűnni a szemünk elől! Ha csak egy pillanatra lankad a figyelmünk, elugrunk valamiért, írunk egy sms-t, bemegyünk valamiért a lakásba, el tudjuk veszíteni az állatot! Figyeljük a számukra potenciális veszélyt jelentő állatokat is. Pl.: macskákat, madarakat.
Amennyiben hosszabb távon kint tartjuk az állatot, illetve nem vagyunk vele, nélkülözhetetlen a jó minőségű flexárium vagy kinti ketrec beszerzése, barkácsolása.
Milyen legyen a flexárium és hova tegyük?
Mivel kint tartásról van szó, ezért nem lehet teljesen zárt. Legjobb megoldás, ha rozsdamentes, ponthegesztett acél, esetleg műanyag háló, nagyjából 5mm-es szembőséggel. Az ennél nagyobb szembőség okozhat sérüléseket(láb beakad, más állat bejut, benyúl, eléri az állatot stb.), a kisebb szembőség, akár túl nagymértékben szűrheti a nap jótékony hatását, valamint nem is szép látvány!
A flexárium mérete amennyire csak lehet, nagy legyen. Mivel kint sok inger éri az állatot, a mozgás igénye is meg fog nőni. Egy felnőtt sisakos vagy párduc kaméleonnak nagyon komfortos már egy legalább 50*60*120cm-es flexárium is.
Maga flexárium anyaga lehet fa, fém, aluminim, acél. Lényeges viszont hogy ne legyen se túl könnyű, se túl nehéz. Valamint ha túl könnyű, egy hirtelen széllöket, szélvihar, esetleg kutya, gyerek fel tudják borítani, ha túl nehéz, körülményessé válik a mozgatása. Nagyon hasznos, ha a flexónak van kereke, esetleg lába, úgy könnyebben mozgatjuk.
Fontos megemlíteni még, hogy az ajtaja is legyen kellően strapabíró. Nem jó, ha könnyen nyílik, egy esetleges mozgatás hatására, vagy ha csak az állat mászik rá és kinyílik. Sőt egy esetleges macska kíváncsi magatartásának is jó, ha ellenáll! De szabadjon megjegyeznem, hogy egy kíváncsi szomszéd vagy kisgyermek ellen is tudunk védekezni, ha lakattal, esetleg kulccsal tudjuk zárni a flexáriumot!
A flexáriumot gazdagon rendezzük be ágakkal, növényekkel, akár a terráriumot. Célszerű olcsó, strapabíró kerti növényeket használni, pl.: somot, kecskerágót.
Az elhelyezéséről is essen néhány szó.
Az amúgy rejtőzködő, folyton veszélyt kutató kaméleon nem fogja szeretni a kinti helyét, ha az pl. premier plán a terasz, kert közepén van, és kíváncsi szemek érik minden irányból. Továbbá a szegényes növényzet sem megfelelő számukra, a flexárium legyen sokkal dúsabban berendezve növényekkel, mint maga a benti terrárium. Így biztosítsunk számukra kellő árnyékot, búvóhelyet!
Fontos hogy egy, de még inkább kettő oldalról védjük a kinti ketrecet. Toljuk közvetlenül fa, bokor, házfal mellé, esetleg további kinti növényekkel is körbevédhetjük a kamit és lakhelyét.
Jó megoldás, ha a flexárium hátoldalát, esetleg a jobb, vagy bal oldalát lefedjük, hátterezzük.
Legjobb, legolcsóbb megoldás, ha zöld kerítéshálóval, kerítés náddal burkoljuk. A tetejét viszont mindig hagyjuk szabadon, hiszen a nap jótékony hatása csak így az igazi!
A flexáriumot alapesetben mindig, félárnyékos, védett helyre állítsuk, hogyha állatunknak elege van a napból, vissza tudjon vonulni, valamint ha eső esik, legyen számukra esőtől védett rész is. Tökéletes hely, a házfal mellett közvetlen, terasz, eresz alá állítjuk, vagy ha napernyővel, hatalmas gyümölcsfával védjük. Ha nem teljesen megoldott az esőmentes övezet, ideiglenesen teríthetünk egy darabka nejlont, falapot is tetejére, amit lesúlyozunk.
Ha nyár folyamán a hajnaltól délelőttig tartó napsütés, illetve ha az esti naplemente éri, akkor járunk el a leghelyesebben. Közvetlen déli teraszon hagyott kaméleon könnyen túlhevülhet a nyári nagy melegben, ezért ott az árnyékolás még inkább szükségszerű!
De ha kint van, nem megfelelő a páratartalom neki!
Madagaszkáron, az afrikai kontinensen és az Arab-félszigeten sem állandó a páratartalom! Egy kaméleonos, ahogy gyűjti a tapasztalatot, egyre kevésbé foglalkozik a páratartalommal!
Akár pára, akár ivóvíz, akár lenyalogatott harmatcsepp, akár rovarból kivont nedvesség, az a kaméleon emésztőrendszerén és veséjén egyszer áthalad! Ebből következik, hogy ha kaméleon eleget iszik, teljesen közömbös számára a páratartalom. Ha párásabb a közeg kevesebbet, ha szárazabb, többet iszik majd! Kinti tartózkodása alatt is többet fog megszomjazni és többet is fog inni! Nagyon fontos, hogy a flexáriumban folyamatosan elérhető legyen az ivóvíz, amit a legegyszerűbb módon tudunk csepegtetni nekik. Egyszerű infúziós szettel, vagy hüllős csepegtetős itatóval ezt gyerekjáték megoldani. Legjobb, ha egész nap, de legkevesebb napi négy órát megy nekik a csepegő! Ha megszomjaznak inni fognak belőle! Vagy itassuk mi magunk, de lényegesen többször, naponta háromszor-négyszer is kínáljuk meg ilyenkor!
Teljesen megváltozott a kaméleonom viselkedése. Miért?
Ez attól függ, miként viselkedik. Ha főleg reggeli órákban, terráriumban sem tapasztalt módon sötét a színe és a nap irányába legnagyobb felülettel ki van lapulva az teljesen normális, gyűjti magába a nap energiáját a hajnali lehűlést követően. Teljesen természetes, egészséges, egyben mulatságos jelenség.
Tapasztalhatjuk, hogy sokat illeg-billeg előre és hátra, oldalra. Többet, mint a terráriumban. Ez is normális, főleg ha éppen vadászik is ráadásul. Tudja, hogy szabadban van, érzi a légmozgást, sokkal óvatosabb, jobban utánozza a fa-levelek mozgását.
Ha lent a talajon gubbaszt vagy szabadulni akar, nincs komfort érzete, nem szereti a helyét. Legyen védett helyen az állat, ahol megnyugszik és legyen elég növény, búvóhely számára. Esetleg láthat egy olyan fát, bokrot, amit mindenképpen meg akar mászni…
Ha sokkal világosabb a kami és hiperaktív, mindenhova mászik, valószínűleg melege van. Árnyékoljunk, toljuk hűvösebb helyre a flexáriumot, szélsőséges meleg időben vigyük be a lakásba, kínáljuk ivóvízzel!
Ha azonban eltaláltuk a kami lakhelyét és ő is ráérzett az ízére, imádni fogja! A kézhez szoktatás, benti terráriumból való kicsalogatás eszközévé válhat a táboroztatás!
Itató olcsón és nagyon gyorsan:
Egy lehetséges itatási-csepegtetési megoldás kinti flexáriumokhoz, vagy akár beltérre is. Amiket meg kell vennünk: – Műanyag kanna, 700Ft – Mikrocsap öntözőrendszerhez, 4mm-es csőhöz, 300Ft – Spagetticső öntözőrendszerhez, 4mm-es, 150Ft\m (ez helyettesíthető bármilyen csővel természetesen) Kell még persze, hogy legyen otthon: fúró, 4.8mm-es fúrószár, PVC olvasztó-ragasztópisztoly.
Kanna, cső és a csap. Éppenhogy átléptük az 1000Ft-ot
Fúrjunk 4.8mm-es lyukat a kanna aljába ahova csapot tesszük, és a kupakra is, ahol a levegő majd be tud menni.
Kalapáccsal üssük be a csapot a szűkre fúrt lyukba, tegyünk egy borsónyi olvadt PVC-t olvasztópisztolyból a csaphoz. Forgassuk körbe párszor, míg felveszi a műanyagot a csap. ha megszilárdult, tömítettük és rögzítettük is.
El is készült. Nagyon gyorsan, nagyon olcsón és még jól is néz ki… Már csak a cső kell bele.
Mehet “alá” a kaméleon. A mikrocsappal nagyon precízen lehet beállítani a csepegést. Ennyi…
Fura, hogy az ember mennyire más szemmel latja a világot, mikor egy ilyen kis szemforgató belép az életébe. Minden egyből potenciális maszoag lesz,kajás tálkát lát mindenben, képes éjszakákat olvasgatni utánuk, hogy minnél jobbat tudjon adni ennek a kis rohadék gyíknak. Képes legyűrni a bogarak, kukacok iránt érzett ellenszenvét sőt már a légy se ellenség többé, inkább hajkuraszgatja, hogy élve odaadhassa kis kedvencének. Ráadásul nem tudom ti, hogy vagytok vele, de ezek a kamik fertőzőek is! Egy kaminál nincs megállás! Több kell!! Nem hiába hív minket Molnár Sándor barátom “betegek”-nek?. Egyszóval aki kamèleont akar az készüljön fel, mert megváltozik az élete. JOBB LESZ!
