Az Új-Kaledóniai Vitorlásgekkók (C. ciliatus) Új-Kaledónia főszigetén, Grand Terre és egy környező kis szigeten (Isle of Pines) őshonosak. Ezen gekkók főként fán élnek. A ciliatusok rovarokat és gyümölcsöket fogyasztanak. Könnyű tarthatóságuknak és bájos megjelenésüknek köszönhetik egyre növekvő népszerűségüket. A vitorlás gekkó élettartamát körülbelül 10-20 évre becsülik, ámbár viszonylag új hobbihüllőnek számít, így ez a becslés kissé bizonytalan.
Tartásukra számos lehetőségünk adódik, kezdve egészen egyszerűen műanyag dobozoktól, egészen a szemet gyönyörködtető élő növényes terráriumokig.
Hőmérséklet igényük 22-27 °C között mozog. A 29-30 °C-on idegessé válnak, ami betegséghez akár elhulláshoz is vezethet.
2 hónapos hidegebb periódus javallott tenyészállatoknak pihenés gyanánt. Ezen idő alatt a hőmérsékletet próbáljuk meg 18-21 °C között tartani.
Az év nagy részében lehetőleg biztosítsunk 12-14 órás időtartamra fényt, hogy kialakuljon a megfelelő bioritmus.
Nem szükséglet az UVB fényforrás használata gekkóinknak, viszont nem árt. Sokan mondják, hogy állatuk nyugodtabb és szebbek a színei amikor UVB fényforrást biztosítottak. Vegyes táplálkozásuak, az érett gyümölcsöktől, a rovarokig mindent elfogyasztanak. Manapság már léteznek kifejezetten a számukra összeállított tápkeverékek, melyen még jobban megkönnyítik a tartásukat. Egy felnőtt gekkó terráriumi tartásához elegendő egy 30 centiméter magas terrárium, de, ha nagyobb, az sem baj. A vitorlás gekkó egy fán élő, aktív hüllő, ezért nagy függőleges területre van szüksége, hogy tudjon mászni és éppen ezért inkább a magas tartály ajánlott. Egy 40 centiméter magas terráriumban 2-3 vitorlás gekkó is elfér (de a hímek területvédők, ezért egynél több hímet ne tarts egy terráriumban). Oldalszellőzéses üvegterráriumot is lehet használni, de néhány hüllőtartó jobban kedveli a térelválasztós tartályokat.
A ciliatusok a könnyen kézhez szoktatható fajok között szerepel, már egész fiatal korban jól tűrik a kézbevételt.
Az új állatoknál azonban hagyjunk időt az új hely megszokásához, lehetőleg adjunk erre 2 hetet minimum. Ezen idő alatt szokják meg az új helyüket, zajokat, szagokat.
Az idő teltével eleinte csak nagyon rövid időre vegyük kézbe, főként azért, hogy megbizonyosodjunk egészségi állapotáról, esetlegesen előforduló vedlési problémákról. Eleinte ez napi 5 perc környékén mozogjon.
Legyünk türelmesek és hagyjunk időt arra is, hogy minket is megszokjon az állat. Az idő múltával növelhetjük a kézben tartott időt is.
Napi 15-20 percnél lehetőleg ne zargassuk őket ily módon, elkerülve a fölösleges stresszeltetést. Kezdetben a gekkók, főleg a kicsik eléggé ugrálós kedvükben lehetnek. Ügyeljünk arra, hogy mindig legyen hova ugrania és ez lehetőleg ne másfél méter magasból a föld legyen. A legjobb megoldás ha megpróbáljuk őket “sétáltatni” a kezünkön, kezeinket egymás elé rakosgatva. ezzel a módszerrel elérhetjük, hogy egy idő után megnyugodjanak és meg is álljanak.
Mindenféleképpen legyünk körültekintőek kézbevételkor, lehetőleg ne markoljunk rájuk, hagyjuk, hogy másszanak, ugráljanak. Amikor az állat veszélyeztetve érzi magát, farkét csaliként használva mozgatni kezdi. Ekkor az állatot lehetőleg tegyük vissza helyére és aznap ne is vegyük többet kézbe. Legvégső esetben eldobhatják farkukat amely ennél a fajnál nem nő vissza!!
Amennyiben mégis bekövetkezne a farokvesztés, nem kell megijedni, az állat enélkül is egészséges példány maradhat. Az immár farok nélküli állatot lehetőleg olyan terráriumba rakjuk ahol semmi vagy papírtörlő az aljzat nehogy a farok rész elfertőződjön. Betadinos oldattal kezelhetjük. Rendszerint pár nap alatt a seb szépen begyógyul.
Általában ~6hónapos korukban már eldönthető, hogy hím avagy nőstény gekkóhoz van szerencsénk. A hímek ugyanis eléggé jól észrevehető “dudort” (hemipénisz) növesztenek a faroktőnél. Ez a növekedés az 5 és 9-ik hónap között rendszerint lezajlik. A nőstények nem növesztenek ilyen dudort. Létezik egy nem 100%-os módszer az 5-10g-os állatok szexálására is. Ekkor a 2 hátsó láb közötti pikkelyeken a hímeknél időnként úgynevezett “preanális pórusokat” láthatunk. A nőstények nem rendelkeznek ezekkel a pórusokkal. A gond természetesen, hogy egy pl. 7 grammos állat pikkelyei eléggé aprók, hát még a foltok amiket keresünk.
Táplálékul mehet neki rovarok, gyümölcspép, érett gyümölcsök. Létezik kifejezetten számukra kifejlesztett, vízzel összekeverendő tápkeverék (Repashy márkájú), így nem szükséges rovarokkal etetni. Elfogadják a tücsköt, csótányt, lisztkukacot, és a gyümölcsös bébiételeket is. Hetente 2x ajánlott a rovarral való etetés, a hét többi napján kapjanak tápot vagy gyümölcspépet.