Kézhez szoktatás
A kézhez szoktatás egy hosszú folyamat és erősen egyed függő.
Vannak olyan kis szemforgatók akik az első pillanattól kezdve szinte kezesbárányok és vannak olyanok is akik sose lesznek azok.
Először is tisztáznunk kell magunkban, hogy itt egy hüllőről van szó és nem egy kutyáról vagy macskáról. Náluk a tanulás egy jóval hosszabb folyamat.
Másodjára vannak alaptermészeti faji adottságok, különbségek is! Például egy párduc kaméleon alaptermészete jóval barátságosabb egy sisakosétól. Tudnunk kell, hogy a kaméleon teratórium védő állat, ezért kell neki egy biztos hely, ahol senki nem piszkálja, ami egyedül az ő fenségterülete.
Harmadszor tudomásul kell vennünk, hogy ez az állat nem szereti a simogatást, babusgatást, törölközőben alvást stb. Ha ilyesmire vágysz, akkor rossz állatot vettél és inkább az állat érdekében vidd is vissza ahonnan hoztad.
Mindenesetre a tanulás, szelidités folyamata minden állatnál ugyanaz. A legegyszerűbb és legcélravezetőbb megoldás az mindig a kaja. 
Kezdjük az elején: alap gondolat, hogy új fiatal állatot vittél haza és őt szeretnéd kézhez szoktatni. Gondolom ezt előtte már elolvastad:
Ha ezen túl vagyunk és eltelt az aklimatizációs idő, akkor nekiláthatunk a kézhez szoktatáshoz. A lényeg, hogy türelemmel kell lennünk irányába. Mindig lassú, óvatos mozdulatokkal közelítsünk kezünkkel az állatunk felé. Sose felülről és hátulról!!! Mindig elölről és alulról nyúljunk hozza. A legcélszerűbb ha kézből etetjük, itatjuk. Előbb-utóbb megtanulja, hogy ha jön az ember az kaját jelent! Amúgyis sokkal jobb a kézből etetés, mert akkor megvan a személyes kontakt es ilyenkor folyamatos kontroll alatt tudjuk tartani állatunk fogyasztását és így a fejlődését is. Mindig tudjunk neki valami jóval szolgálni, hogy pozitív élményei legyenek rólunk. Ilyen lehet a terráriumom kívüli élet is! Ami nem azt jelenti, hogy egész nap kint legyen az állat és azt sem, hogy ide-oda hurcolásszuk és pár perceket tolt itt-ott. Pár órára nyugodtan magára lehet hagyni egy magas benti növényen persze felügyelet mellett mert hamar megtudnak ám lepni. A kinti rohangálás is csak adott körülmények között történjen. Lehetőleg meleg szoba, huzatmentes és semmi olyan ne legyen körülötte, ami kárt tud okozni benne. pl akvárium közelsége, éles tárgyak stb. Nyáron, a kinti napozás is egy nagyon jó élmény! Nade a napi rutint képező tevékenység az az etetés! Mindig kézből kínáljuk vagy maximum etetős tálkából, de azt is kézből. Nem baj ha először nem veszi el kézből és nem veszi el a tálból sem. Ha nem meri akkor arra a napra lemondott az ételről. Másnap újra próbálkozhatunk. A nagy kedvenc szinte minden kaméleonnal az a viaszmoly lárva! Ezért még a legmogorvább kaméleon is csodákra képes. Fontos, hogy tartsuk a napi kontaktot és ne legyünk vele erőszakosak, ne hagyjunk benne rossz élményt. Nekünk kell türelmesebbnek és okosabbnak lenni! Akár fél év barátkozásba is beletelhet mire állatunk mar az ajtónyitás követően kirohan a kezünkre. Türelemmel sokmindent elérhetünk!